A nap még alacsonyan járt, arany csíkokat rajzolt a víz felszínére, az Üveghegy pedig szelíden csillogott a háttérben. Amikor leültek az asztalhoz, mindenki a maga kedvencét kereste az étlapon, ropogós reggeli leveleket, mézes kövecskéket és meleg, párás teát.
Ekkor azonban Kissárkány körbenézett és a mosolya lassan elhalványult.
 – Hol van a Testvérsárkány? A család egyszerre némult el.
Egy szék üresen maradt. Nem hallatszott a megszokott morgolódás, sem a halk nevetés. A levegőben mintha megállt volna a reggel.
– Még a nyaralóban maradt?
– tűnődött a Papasárkány, és összeráncolta a homlokát.
 – Hol lehet a sárkánygyerek? – kérdezte aggodalmasan. A Fénysárkány is nyugtalanná vált.
Tudta, hogy a Testvérsárkány már kora reggel elindult horgászni, tele nagy reményekkel.